A Ház
Ispánk
Ispánk egyike az Őrség azon falvainak, ahol a magyarság letelepedése óta itt élt, történelmi küldetését látta el hatalmas terhek viselése ellenére, töretlen volt ereje és hite a nehéz időkben is.
Ispánk honfoglalás kori település. Az első telepesek 950-960-as években jelentek meg fejedelmi őrökként.
A falut egy 1418-as oklevél már említi, neve szláv eredetű, az ispán becéző alakja.
Az őrségiek Ispánkról azt mondják, hogy ott van a világ közepe. Magas dombok élén vonul a falu két nagyobb, összefüggő települési egysége, amely valóban minden szomszédos községtől aránylag egyforma távolságra van.
Mások szerint azért van ott a világ közepe, mert Ispánkon a templomnak nincs árnyéka. De miért? – kérdezheti valaki. A válasz egyszerű, hiszen temploma sincs a falunak.
Eredetileg két szerből alakult ki. A Keleti szer neve Nemes, vagy Úri-szer, a Nyugati szer Pór-szer volt.
Ma a csendet és nyugalmat szerető turisták, a városi „kőrengetegből” érkezők kedvelt helye, ahol kitűnő levegő, csodálatos környezet fogadja az ide érkezőket. Nem véletlen, hogy az ispánki emberek 80-90 évet is megélnek!
A házról
„A XIX. Század második felében, az őrségi falvakban letelepedett osztrák vándorkőműveseknek egy eddig ismeretlen építészeti stílus megteremtésében volt nagy szerepük. A kódisállásos lakóházaknak nevezett épületek első példányait Ispánkon építették fel az 1860-70-es években”
Bíró Friderika, Vas Megye Népművészete
