Az Őrségről

Információ az Őrség látnivalóiról, szállásairól, építészetéről, településszerkezetéről és sok egyéb másról.

Tudta Ön az Őrségről, hogy...

  • A vidék éghajlata nedves szubalpin, mely a Dunántúl és az Alpok közötti átmenetet jelenti. A terület nagyon gazdag forrásokban, vízfolyásokban. A tájegység északi határa a Rába, amely kétségkívül a nemzeti park legjelentősebb víztani értéke. Különleges értékei a tájnak a kisebb-nagyobb lápok, melyekben gyakran jégkorszaki társulások, ún. reliktum fajok maradtak fenn, mint például a tőzegmohás lápok.

  • A terület számos növénytani és állattani ritkaságnak ad otthont. Híres jó levegőjéről, érintetlen természeti területeiről, gyantaillatú fenyveseiről, táji szépségéről.

  • Az Őrség csaknem 1000 éves múlttal rendelkezik, az ország egyik legősibb magyar vidéke. Néprajzilag önálló, sajátos kultúrát megőrző táj. Az egyetlen olyan tájegysége hazánknak, ahol a lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él.

  • A település dombos volta alakította az itteni jellegzetes településszerkezetet. A néhány házból álló dombtetei településrészek a szerek, melyek együtt alkották az egyes településeket. Az őrségre a szeres, a Vendvidékre a szórványtelepülés forma a jellemző.

  • A népi építészeti hagyományok is nagy vonzerővel bírnak, úgymint a füstöskonyhás házak, a hajlított és a kerített házak, a boronafalú és kódisállásos parasztházak, és a különböző melléképületek, például a kástuk, górék, lábaspajták, méhesek.

  • Jellemző szakrális építmények a haranglábak, és különösen a Vendvidéken az útszéli keresztek.

  • A temetőkben néhány helyen még megtalálhatók a sökfák. A sökfa a fejfa régies, ma már ritkán használt elnevezése az Őrség falvaiban.

  • Sok faluban az Árpád-korban épült templomok is felfedezhetők.

  • Megtekinthetők itt a régi kisparaszti gazdálkodás emlékei is, úgymint a bakhátas szántás, és ennek eszközei.

  • A népi mesterségek közül legjelentősebb a gelencsérek, fazekasok munkája, akik áruikat szekereken messzi tájakra vitték. A köcsögök, tepsik, lábasok hagyományos őrségi színű mázakkal, sötétzölddel, barnával készültek. A legjelentősebb fazekas hagyományok Magyarszombatfán és Gödörházán még ma is fellelhetők.

 

A terület legjellemzőbb erdőtársulásai a kavicshátakat borító elegyes- vagy elegyetlen erdeifenyvesek, melyek miatt "gyántásországnak" is nevezik e vidéket. Az erdei fenyvesek laza lombkorona szintje alatt gyakran alakul ki lombos fafajokból második koronaszint, és fajokban gazdag a cserjeszint is. Ez utóbbi jellegzetes növényei a boróka, a szőrösnyír, a kutyabenge. Lágyszárú szintjük is számos jellemző fajnak ad otthont. A változatos mohapárnák közt korpafüvekkel találkozunk. Leggyakoribb a kapcsos korpafű, ritkább a lapos-, de előfordul a kígyózó korpafű is.

Kattintson a képre a galéria megnyitásához