Az Őrségi Szállás

A „kódisállású” ház

A kiugró előtornác, vagyis a kódisállás volt hajdanán a téglaházak egyik legkedveltebb építészeti eleme.

Nagysága nem csupán az épület arányaihoz alkalmazkodott, de mutatta a ház módosságát is. A kódisállás legegyszerűbb és leggyakoribb változata a kétoszlopos kivitel volt, de voltak három-, sőt előfordultak négyoszlopos kódisállású házak is. Ez volt az a hely, ahol megpihenhettek meg a régi idők vándorai, „kódisai”. A kódisállás alatt megvárhatták meg az eső végét, vagy akár az éjszaka elmúltát is, azonban íratlan szabály volt, hogy nem léphettek be a házba.

Ispánk

Ispánk honfoglalás kori település, az Őrség azon falvainak egyike, ahol a magyarság a letelepedés óta jelen volt és van. Az itt élő magyarok töretlen erővel és hittel vészelték át a nehéz időket is, történelmi küldetésüket becsülettel és bátran ellátva. Az első telepesek 950-960-as években jelentek meg itt, fejedelmi őrökként.

A település neve neve szláv eredetű, az ispán becéző alakja. A falut először egy 1418-as oklevél említi.

Az őrségiek úgy tartják, hogy Ispánkon van a világ közepe. A falu két nagyobb, egymással összefüggő települési egysége magas dombok élén húzódik, s ezek minden szomszédos községtől megközelítőleg azonos távolságra vannak. Egy másik megfogalmazás szerint viszont azért van itt a világ közepe, mert Ispánkon nincs árnyéka a templomnak. Hogy miért? Mert a falunak nincs temploma.

Eredetileg két szerből alakult ki. A Keleti szer neve Nemes, vagy Úri-szer, a Nyugati szer Pór-szer volt.

Ma a csendet és nyugalmat szerető turisták, a városi „kőrengetegből” érkezők kedvelt pihenőhelye, hiszen kristálytiszta levegő és gyönyörű környezet fogadja az ide érkezőket. Nem véletlen, hogy az ispánki lakosok többsége a 80-90 évet is megéli!

A házról

„A XIX. Század második felében, az őrségi falvakban letelepedett osztrák vándorkőműveseknek egy eddig ismeretlen építészeti stílus megteremtésében volt nagy szerepük. A kódisállásos lakóházaknak nevezett épületek első példányait Ispánkon építették fel az 1860-70-es években”

Bíró Friderika, Vas Megye Népművészete

 

orseg-szallas.hu